Miből áll a Nap?
Ahhoz, hogy egy - a Naphoz hasonló - hatalmas csillag felépítését és működését megérthessük, képzeljünk el egy, a világegyetem adott pontján összesűrűsödött, hatalmas gáztömeget. Ez 72%-ban hidrogénből, a maradék rész pedig túlnyomóan héliumból álljon. A hidrogén és a hélium a két legkönnyebb gáz. Ha azonban belegondolunk, hogy a Nap olyan óriási, hogy tömege 333 000 földbolygót tesz ki, akkor megérthetjük, hogy milyen hatalmas mennyiségű gáz van benne.
Mivel az egyes részecskék mind vonzák egymást, ezért ez az óriási tömeg a Nap középpontja felé törekszik, ami azt jelenti, hogy a külső gázrészecskék elképzelhetettlenül hatalmas nyomást fejtenek ki az alattuk lévőkre. Ennek ellenére a Nap mérete nem változik. Vajon mi akadályozza meg a gázrészecskéket abban, hogy még jobban összetömörüljenek, azaz hogy a Nap összeroppanjon saját súlya alatt?
Nézzük meg először pl. azt a vékony réteget, amely 100 km magas, és a Nap legkülső gázhélyát alkotja. Ez a Nap körüli réteg hatalmas súlyával nyomást fejt ki az alatta lévőre; kell tehát egy olyan erőnek léteznie, amely ezt a nyomást kiegyenlíti.
Ismeretes, hogy ha egy gázt felmelegítünk, akkor az kitágul - minél jobban hevítjük, annál inkább tágul (zárt térben a nyomás annál inkább nő). Az asztrofizikusok - azok a tudósok, akik az égitestek fizikai tulajdonságaival foglalkoznak - abból indultak ki, hogy a Nap bármely gázrétege alatti gázhéj forróbb, mint a felette lévő - mégpedig pontosan annyival, amennyivel a fölötte lévő héj nyomását ellensúlyozni tudja. Ám a második rétegnek is van súlya, amely a harmadikat nyomja. Ezért a harmadiknak még a másodiknál is forróbbnak kell lennie - és így tovább, egészen addig, amíg el nem érünk a Nap középpontjáig.
A Nap felszínének hőmérséklete a mérések szerint 5900 fok. Az asztrofizikusok ezt a hőmérsékletet vették alapul, így kiszámíthatták csillagunk centrális hőmérsékletét: eszerint ott kb. 15 millió fokos hőség uralkodik.
(Prof. Heinz Haber : A csillagok)