Milyen egy üstökös?

Naprendszerünk alkotói között, a nagy és kisbolygókon túl még más égitestek is vannak. Ide tartoznak az üstökösök, a csóvával rendelkező égitestek. Az üstökösök kő- és jégdarabok laza halmazai, amelyekben a gázok fagyott állapotban vannak jelen. Az üstökösök is a Kepler törvények szerinti elipszis pályán keringenek. Pályáik igen elnyúltak, ezek legtávolabbi pontjai még a legmesszebb lévő Plútó pályáján is jócskán túl találhatók. Naprendszerünkben néhány milliárd üstökös van, s ezek a rendszer határán hatalmas csoportot alkotnak, ez az ún. Oort-féle üstökös-felhő. Évente átlagosan 10-15 tűnik fel közülük égboltunkon.

Átlagosan tíz évenként 2-3 üstökös látható szabad szemmel is. Ezek annyira megközelítik a Napot, hogy melegének hatására a magjukban lévő fagyott gázok szublimálnak, és fényes gázáram, az üstökös feje körül kóma jön létre.

E ritka gázra a Nap sugárzása olyan nyomást fejt ki, hogy a Nappal ellentétes irányba fújja el a részecskéket. Így keletkezik a halványfényű csóva, amely - az üstökös pályájának minden pontján - mindig a Nappal ellentétes irányba mutat. A csóva intenzív kialakulása kb. a Jupiter távolságában indul meg.

A legtöbb üstökös csak egyszer látható, majd örökre eltűnik a bolygórendszeren kívül lévő Oort-felhőben, ahonnan érkezett. Vannak azonban kivételek, ezek az ún. periodikus üstökösök.

Mi az a meteorit?

A legtöbb meteor homokszemcse méretű, a légkörben felizzik és csak egy pillanatig, tüzes csíkként látható. Nagyon ritka az öklömnyi vagy iskolatáska méretű meteor.

Ha egy-egy közülük lezuhan, akkor már feltünő, vakító fényjelenséggel jár együtt.Az ilyen meteorok nem égnek el teljesen, elérik a Föld felszínét, és akkor már ezeket meteoriteknek nevezzük. Minden további nélkül kézbe vehetjük és tanulmányozhatjuk a meteoritet, a világűr küldöttét. Legtöbbjük kő, de vannak kő-vas és vasmeteoritek is.A meteoritek sebességmérési eredményei azt mutatják, hogy ezek az égitestek nem a naprendszeren kívülröl érkeztek. Többségük üstökösök szétdarabolódásából keletkezett.

Nagyon ritkán, de előfordul, hogy egy ház vagy egy felhőkarcoló nagyságú meteorit csapódik be. Szerencsére ilyen katasztrófa az évmilliók során csak ritkán fordul elő. Arizonában (USA) kb. 25 000 évvel ezelőtt csapódott be egy kb. 10 millió tonnás, 150 m átmérőjű meteorit, amely egy 174 m mély és 1295 m átmérőjű krátert vágott a talajba. Egy másik óriásmeteorit (egyesek szerint üstökösmag) 1908. június 30-án, Szibériában (Szovjetúnió) hullott le, a Transszibériai Expressz utasai szeme láttára. A légnyomás 40 km-es körzetben minden fát kidöntött, a becsapódást követő robbanás hanghullámait még Angliában is észlelték.

A régi NSZK területén - Ulmtól északra - található egy hatalmas meteoritkráter. Ez a "nördlingi óriás". A meteor - felrobbanásakor - egy 30 km átmérőjű, kör alakú krátert vájt a földbe. Mindez kb. 15 millió éve történt, így a kráter sáncfalát az erózió mára teljesen lepusztította, szinte elsimította.

Ha Magyarországon hasonló dolog történne, akkor az a Dunántúl pusztulását jelentené. A robbanáskor keletkező lökéshullám Közép-Európa minden házának ablakát betörné.

(Prof. Heinz Haber : A csillagok)