Miből áll a Tejútrendszer?
A nagy olasz csillagász, Galileo Galilei volt az első ember, aki 1609-ben távcsövét az ég felé fordította, és ezzel megoldott egy nagy rejtélyt: meg tudta mondani, hogy miből áll a Tejút. Galilei, a maga egyszerű távcsövével a Tejút fényes felhőit különálló csillagokra bontotta. Felfedezett halványabb Tejút-felhőket is, amelyeket azonban ezzel a kezdetleges távcsővel már nem tudott felbontani. Galilei helyesen következtetett arra, hogy a halvány felhőknek is csillagokból kell állniuk. Ma már - korszerű távcsöveiknek köszönhetően - tudjuk, hogy igaza volt: a Tejút valóban csillagok együttese, mintegy 100 milliárd csillag alkotja. A Nap, bolygóival együtt, csak egyike ezeknek. Mi nem a Tejútrendszer középpontjában, hanem a centrumtól kétharmad sugárnyi távolságra vagyunk. Tehát csillagrendszerünk külső tartományában élünk.
Galilei nagyszerű felfedezése után a csillagászokat az foglalkoztatta, hogy milyen alakú is ez a Tejút: mivel a Földről csak egy keskeny szalagot látunk az égen, arra a helyes következtetésre jutottak az asztronómusok, hogy a Tejút csak diszkosz alakú lehet.
Ez valóban így is van. Tejútrendszerünk centrumában a csillagok sűrű csoportja gömbszerű térrészt alkot. Innen kifelé, a korong pereme felé haladva egyre laposabbá és vékonyabbá válik. A Tejút alakja egy picit hasonlít a Szaturnuszhoz és gyűrűrendszeréhez.
A Tejútrendszer egy óriási, ún. csillaghalo (csillagokat kitöltő gömb) veszi körül, amelyet néha galaktikus koronaként is emlegetnek. A halot magányos csillagok és különleges csillaghalmazok (gömbhalmazok) alkotják.
(Prof. Heinz Haber : A csillagok)